"Az egész KeljFelJancsiban van egy rácsodálkozás a világra. Egy rácsodálkozás egy napi pozicionálás érdekében. A napi pozicionálás nem csak arról szól, hogy az embernek elteljen a napja ébredéstől lefekvésig, hanem hogy bármelyik pillanatában értelmét érezze az ember, bármelyik pillanatában, még az unatkozás pillanatában is tudjon válaszolni arra, hogy mit, miért csinál. Vagy ha nem tud válaszolni rá, akkor ne fogja el valami végtelen űr-érzés."

FJ:Most, hogy jól megfontolta - Mondja vagy nem?
Néni:Péklapát?
FJ:Mhm, csak nem kellett volna közben köpni egyet!

"És ha azon a hangon nem is tudok megszólalni, amit én gyerekkoromban hallgattam vagy hallottam - az utolsó betelefonálótól teljesen eltekintve, de megköszönve a lehetőséget és az apropót - szeretném elmondani, hogy a mai műsor után:

Aludjanak jól! Álmodjanak szépeket!

Viszont hallásra gyerekek!"

"Létezhet egy nap, amely nem ígér meglepetést és önök csak úgy nekivágnak, rutinszerűen?"

"Valamelyik hallgató, azt mondta, azt írta nekem, hogy lehet, hogy morbid az ötlet, de miért ne lehetne ennek a rádiónak a neve ezentúl Rádió Kő."

"Azért, mert ez a legjobb műsor és nem tud tőle szakadni!

Mert apakomplexusa van és én vagyok az Ödipusz magának!

Mert nincsen pénze elmenni pszichiáterhez, ezért engem hallgat!

Velem akarja megvívni a napi csatáit és én minden nap legyőzőm, sárba döngölöm!

De este tus alá rakom, hogy másnapra meglegyen a bizodalmam a tekintetben, hogy egyszer megtisztul és úgy tud belépni a templom ajtaján, hogy az Isten onnan nem löki ki!"

"Jelen pillanatban nem tudom, hogy ha hazamegyek, akkor a nyulamnak miről meséljek hosszabban, a tegnapról vagy a mai műsorról."

"Észrevették, hogy két hülye kioltja egymást?!"

"Ez egy olyan projekció, egy ilyen műsor, hogy az ember - éppen tegnap beszélgettünk erről egy szűkebb társaságban, hogy jól meg kell fogni a kormányt, mert enélkül az ember - azt hinné, hogy ez a három óra az élet. Miközben az élet kint van és a kettő között nagyon sajátságos az átjárás - függetlenül attól, hogy az ember a kinti életből csinálja ezt a műsort.

De mégis ez itt egy olyan manifesztációvá válik, ami a tökéletlenségét sokkal kevésbé bírja a kinti világnak. És az ember beköltözik, mint valami szappanbuborékba."

Minden nap megvisel a műsor - kamionossal és anélkül."

"Még sosem volt nyulam. Nyuszikáimnak már szólítottam önöket. És már önöket is bezártam néminemű ketrecbe. De ez egy egészen másfajta nyúl...

Van élő hallgatóm?"