"Kinek van szerződése a hatodik kerülettel? NEKEM!
Ki beszélget fél órát hetente a Navracsics-csal? ÉN!
Kinek van befolyásos műsora? NEKEM!
Kinek van szerencséje? NEKEM!
Ki mondta azt, hogy hajrá MSZP? ÉN!
Ki értette félre? ÖNÖK!

Mi bajom van doktor úr? Rákja van, Mari néni. Mondjon valami biztatót doktor úr! Hajrá Mari Néni!"

"Ebbe azért lehet szerelmesnek lenni, ebbe az egész rádiózásba, mert ezt így képzeltem el. Én nem láttam a Howard Stern-t! Lehet, hogy a Howard Stern-nek kéne engem látnia.

Az ember itt naponta önmegvalósít a maga hülyeségeivel."

"Mi a Hompolával az ilyen embereket autistáknak nevezzük. Autistáknak nevezzük mi azokat az embereket, akiknek az érzelmi háztartásában valami alapvetően defektes van. Tehát ők nem konkrétan autisták, hanem olyan autisták, akiknek az érzelmi életüket - legalább is mi ketten a Hompolával - úgy ítéljük meg, hogy ott valami alapvetően nem stimmel. Tehát lehet, hogy nagyon jó emberek, de valami olyan dologra képesek, amin mi nem tudjuk túltenni magunkat."

"Drága asszonyom! De komolyan, szedje már össze magát!

Beszélni szabad, de nem muszáj. Hát beszéljen otthon anélkül, hogy felhívna telefonon."

"Valaki szánjon má' meg és hívjon föl!"

"Nénik, bácsik tegnap nem tették tiszteletüket - bármennyire hihetetlen.

Úgyhogy őszintén remélem, hogy ma itt vannak. Végül is hangban bátornak lenni, az nem egy nagy kunszt."

"A populizmus! - hogy ide juttatja önöket! Hogy a Szilvásynak a bérével vagy nem tudom díjat, itt, kész.

Tudják mit?! Nem! Ezt nem!

Döntsék össze az összes hivatalt! Vegyék el az összes bankártól a pénzüket! És amikor éhen halnak és szerencsétlenek lesznek és nyomorultak, akkor jöjjenek rá, hogy nem az Oszkó Péter, a Fiala János, az Orbán Viktor és a Gyurcsány Ferenc pénze hiányában olyanok, amilyenek!

Szegény, beteg emberek! Na vissz-hall!"

"Mivel lehetne felizgatni önöket?..

...Esetleg bácsi a biciglin?"

" Nem attól kurtúrember a kultúrember, hogy kézzel nem eszik, hanem késsel és villával."

"Ismeri, ahogyan a méh vagy a darázs az ablaküvegen zörög. Kimenne, de nem tud, mert ott az üveg.

Ezek az emberek valamilyen módon el vannak zárva az élettől. Vagy mesterségesen vagy saját maguk vagy a betegségük vagy a szerencsétlenségük. Látják ezt a műsort és ez a napfény, ez a kinti világ. Bent vannak a szobában, jönnének és ezzel fejezik ki a világba való kitörési vágyukat, ezekkel a szavakkal.

...Ami által megszeretni őket nem lehet."