És akkor már nincs szó píszíről. És nincs szó a Klub Rádióról. És nem Bolgár Györgyről szól ez a történet. Ez a történet Magyarországról szól, ahol egymást oktatjuk ki a késsel, villával való evésről, miközben mindannyian kanalat fogunk a kezünkben. Ami egyébként nem baj. Csak nem kéne az a kioktató hangnem. Vissza a fára! És nem három csapás. Szemet szemért, fogat fogért. Lopás, félkéz. És nem köztársaság. Diktatúra - az kell ennek a népnek, nem? Ez kérdés volt. Vicc. Haha.

"Van úgy, hogy az ember egyébként csöndben van. Kérdéseire részint választ kapott, részint nem áll módjában már mit feltenni, mert akinek feltehetné nincs ott. Magának nem teszi föl. Gondolkodik. Csöndben van. Hallgató, műsorkészítő egyaránt."

Keressen egy dublőrt. Ezt mondtam volna neki. Keressen egy dublőrt! Ha azt kérdezte volna, hogy hol lehet ilyen dublőrt találni, arra azt mondtam volna, hogy fogalmam nincs. De ha vissza akar jönni, keressen egy dublőrt.

Most február huszonharmadika van. Március, április, május. Én valamikor májusban elmegyek Párizsba. Amikor visszajövök Párizsba, Párizsból, na az ott május végén, akkor ő is visszajöhet. Ezt mondtam volna neki. És azt mondtam volna neki, mint a filmekben, hogy vigye magával a bankbetétjét - bankbetétjét!? - bankkártyáját. Valószínűleg azt mondtam volna, hogy még a Dobrev Klárát is hagyja itthon.

"Naponta nyerek és naponta vesztek hallgatókat. Ez így természetes. Szándékosan nem akarok veszteni. Ha valamit rosszul tettem, korrigálok. Ahhoz el kell tudni mondani, hogy mit csináltam az illető szerint nem jól. Megértem. Elmondom, hogy mit gondolok róla."

"Baromarcú néni, most tessék telefonálni! Olyat tetszik kapni, hogy a fal adja a másikat! Adáson kívül megyek önre és azt kapja meg, amit egyébként a kesztyűbe dudálásnál is meg tetszene kapni, hogyha abba járatosnak tetszene lenni."

"Minden megnyilatkozásunkkal - önök és én is - bemutatkozunk függetlenül attól, hogy mostunk-e szájat, gazdagok vagyunk-e vagy szegények, cigányok vagyunk, zsidók vagy magyarok, esetleg indiánok.

A beszéd maga az ember. Ha van foga, ha a kapa lóg ki belőle."

"Én csak azon gondolkodtam - miközben elmentem pisilni -, hogy vajon magyarázható-e és természetesen magyarázható, hogy ha egyébként adekvát témában inadekvát reakciók születnek. Ugye adekvát téma, valamiről van szó és ehhez képest abszolút nem odavaló telefonok érkeznek, amellyel kapcsolatban különböző teóriák természetesen születtek. De én itt most nem a közönségjelenségről beszélek, hanem azokról az emberekről konkrétan, akik ezt elkövetik. Hiszen nyilvánvaló, hogy ebben az esetben bennük van a kulcs és nem a rádióműsor készítőjében, illetőleg magában a műsorban."

"A KeljFelJancsi pontosan azt mondja, mint a jelzőtábla: Ne vezess rutinból! Magyarul. Egy műsor, egy műsor eltelt fél órája, egy órája, bizonyíték lehet arra, hogy azok a telefonok, amelyek korábban is indokolatlannak tűntek - talán azok is voltak, tartalmilag - azok a mai alkalommal teljesen fölöslegesek.

Önök azonban ha rutinból telefonálnak és rutinból nem reagálnak, akkor ezentúl, a mai naptól, február tizenhatodikától, mindig egy-egy komolyzenei felvétellel - a magyar klasszikus zeneirodalomból - fogom figyelmeztetni önöket arra, hogy a pedagógiában volt körmös, amit a KeljFelJancsi sohase alkalmaz."

Nosztalgia? Nem. Sült krumpli? Nem. Harap? Nem. Kismacska? Nem. Cincog? Nem. Öt cent? Nem. Hosszú? Nem. Szőke? Nem. Micimackó? Nem. Veszélyes? Nem. Szabályos? Nem. Vigyorog? Nem. Amerikai? Nem. Három hatvan? Nem. Énekel? Nem. Győzike? Nem. Három lábú? Nem. Csöpög? Nem. Tárgy? Nem. KeljFelJancsi? Igen!

"Felidézzem önöknek a Jégkorszak második részét, amikor megjelenek, mint mamut? És akkor jönnek a többiek, Gergics Dániel, meg a Péter s azt mondják, hogy: Te itt vagy? Már azt hittük, rég kihaltál. Képeskönyvben láttunk utoljára. Meg a British Museum-ban."