"Nézze! Erre a telefonra azt tudom önnek mondani, hogy addig jó önnek, amíg a szólás szabadság pontosan addig terjed, amíg ezt egy társaságban megtenni mondjuk a nagymamájával, és az apja, ahogy elbánna önnel, függetlenül attól, hogy az önök közötti korkülönbség és az ön életkora mit tesz lehetővé."

"Nem az a gond, hogy önök nem tudnak politikailag korrektül beszélni, mert egyébként azt sem tudják, hogy mi azt, hogy politikailag korrekt. Elég, hogyha lenne egy gyerekszobájuk, anélkül egyébként, hogy gyerekszobájuk lenne. Mert a gyerekszoba az nem attól gyerekszoba, hogy az embernek gyerekszobája volt. Az egy ilyen hivatkozási alap. Valójában arról szól - elnézést keresek egy számot -, hogy tudja az illető, hogy hogy tud viselkedni. Én látszólag modortalan vagyok. Valójában nem. Valójában felhívok valami olyasmire a figyelmet, valójában felhívok olyasmire figyelmet, amire a műsorom révén talán van mandátumom. Attól függetlenül pedig biztos, hogy nincs."

"Emberek! Ébredjenek már föl! Az isten áldja már meg magukat!"

"Tisztelt hölgyeim és uraim! KeljFelJancsi hallgatók!

Az általam rövidesen közreadandó szöveg a képzelet és nem a képzelet szüleménye. Több okból adom közre. Egyrészt kicsiben benne vagyok én, meg maguk, meg az ország. Aztán válasz a kérdésre, hogy miért jöttem el a nyolcvannyolc pont egyről, illetőleg hogy miért nem maradtam, maradhattam ott. A rövidesen elhangzó szövegek abban a formában, ahogy elhangzanak sohasem léteztek, soha nem jöttek létre, soha nem voltak olvashatók. Már csak azért sem, mert talán eredetijükben olyan konkrétumok voltak, melyeket a személyiségi jogok tiszteletben tartása okán húztam ki - ha egyáltalán bennük volt. Meg jóérzésből.

Mai rádiójátékom két részből áll, mivel a rövidesen felolvasandó szöveg után programbeszédet mondok. Alap és felépítmény. Reakciókat utána várok, de főleg írásban, amire a fiala kukac enternet pont hu az elektronikus levélcím.

Hosszú leszek. Kezdem..."

"Itt hívom fel szíves figyelmüket, hogy az interaktivitás rajtam múlik. Amennyiben eltévednek a vadak és valaki átmenetileg leesik egy trailer-ről és azt gondolja, hogy itt szaladgálhat a KeljFelJancsi sztrádáján, arra előbb felhívom a szíves figyelmüket az én mátrix táblámon, később pedig megszüntetem az interaktivitást."

"Mindig megvan annak az előnye, ha az ember még egy telefont bead, és mindig megvan a hátránya annak, hogyha az ember egy telefont bead. Itt mindenki megkapja a magáét."

"Ahol a Pont FM volt, ott nincs double parking. Tegnap megálltam német gyártmányú autómmal. Mire reggel beszálltam volna, állt mellettem egy másik német gyártmányú autó. Kicsit nagyobb. Voltam kínai vendéglőben, mindenféle helységben voltam, hogy valaki tudja-e, hogy annak a másik német gyártmányú autónak hol van a tulajdonosa, amelyik bőszen vészvillogott. Nem siettem, csak azt gondoltam, hogy a személyes szabadságomban ne korlátozzanak. Aztán jött egy fiatalember. Mondtam neki, hogy ki akarja-e fizetni az órabéremet, viszonylag magas. Elmosolyodott, megismert, elnézést kért, magyarázkodott és - habár nálam volt a kalasnyikovom - nem lőttem le. Átmenetileg volt bennem egy pillanat, hogy én most lelövöm, és akkor ezzel gyakorlatilag megteszem azt, amit kell. De aztán azt gondoltam, hogy had menjen."

"Szóval, műhelytitkok.

Az, hogy az ember reggel megmossa a szemét... A slusszkulcs most másnapra tartozik. Ugye arról volt szó fél órával ezelőtt, hogy nem találtam a slusszkulcsomat és ez némileg felborította a ma kezdődő napomat, amiből eddig hét óra tizenhárom perc ötvenegy másodperc telt el. Tehát, hogy az ember fönt ott az árbockosárban egyébként hogyan viselkedik, az szinte lényegtelen. Azt kell mondani, amit lát. És attól sem kell nagyon tartani, hogy a fedélzetközben, az első, második, harmadik emeleten, lent a legénységnél, a gépházban vagy a parancsnoki hídon erre reagálnak-e vagy sem. Nekem nem az a dolgom, hogy azt figyeljem, hogy a legénység reagál-e vagy sem. Nekem az a dolgom, hogy én azt tegyem, amiről én azt feltételezem, hogy a kötelezettségem, függetlenül attól, hogy munkaköri leírásom van-e róla vagy sem."

"Jó reggelt kívánok! Fiala János vagyok a kilencvenkilenc pont öt reggeli köz- és magánéleti, termelői- és fogyasztói-, valamint fogyasztóvédelmi kettőszáztíz percének magyar hangja, akinek műsorába nagy valószínűséggel azért hallgat bele, mert arra kíváncsi, hogy ki mit vél arról, amit az aznapról tudni kell vagy érdemes. És már jut is eszébe, jut is eszébe valami, nyúl a telefon után, hogy aktív fogaskereke legyen a KeljFelJancsinak. De visszahúzza a kezét, mert mi lesz, ha leteremti a pokróc modorú, miközben tudja, hogy ez csak akkor következhet be, ha nem volna mit mondania.

Műsorom jelentés az árbockosárból, kitartott ujj a szélben. De van úgy is, hogy csak szól a zene, ahogy most éppen Pat Metheny - Are You Going With Me című száma. Amikor ez véget ér, szignál jön. Ez nagyjából háromnegyed hétkor lesz. Majd bejelentkezik a mávinform mai embere. Utána ismét szignál lesz - ez, mint egy ilyen itiner a zenei szerkesztőnek - és a Last Train Home. Aztán amikor először meghallják a harákolásomat, veszi kezdetét az élő lebonyolítású kísérleti műsor, aminek reggeli változata most éppen reggel tíz óráig szól. Ismétlés éjféltől. Elérhetőségem személyes jelenlétemben. Még egyszer, ez tehát a személyes jelenlét: ötven, ötvenhárom, kilencszázkilencvenöt. Távollétemben pedig fiala kukac enternet pont hu."