"Én nagyon jól tudom, hogy ezt a műsort sokkal többen hallgatják, mint ahányan betelefonálnak.

A délutáni verzió, amit igyekszem egyébként nagyobb mértékben karbantartani, mint az elmúlt napokban tette, az egy interjúkészítő műhely. A reggeli az nem ilyen. Az egy betelefonálós. A reggeliből nem is fogok csinálni interjúműsort.

De a betelefonálók színvonala kapcsán az emberben tényleg van egy olyan érzet, hogy úgy csendben kimegy, kilopózik az ajtón, és úgy magukra hagyja őket."

"Őszintén remélem, hogy azok az emberek, akik az én vélt vagy valós anyagi helyzetem lévén ezeket a telefonokat megengedik itt a műsorban, mind eljutnak tudatilag - vagy ha tetszik tudatilag és anyagilag - arra a szintre, hogy ha nem is bánják meg ezeket a telefonjaikat, hasonló telefonokkal másokat már nem fognak szórakoztatni.

Higgyék el, hogyha ezért nekem tennem kell, akkor elviselem ezeket a telefonokat egészen addig a mértékig, amíg tűrhető. Ha pedig nem tűrhető, akkor képletesen kiütöm őket."

"A világ nem arra való, hogy az embernek illúziói legyenek - azt a Balzac is megírta."

"Ebben a műsorban mindenki úgy csinál hülyét magából, ahogy akar - engem is beleértve. Az ebből adódó kockázatokat mindenkinek magának kell viselnie, egyéb irányú felelősségvállalástól kénytelen vagyok eltekinteni."

"Ugye ismerik a viccet, hogy miért szeretik a vakok a sóskiflit. Mert hát ahány kifli, annyi mese.

Végül is az, hogy ezt a műsort önök mesével milyen mértékben látják el, az önökön múlik!"

"Önnek például sose volt nagy a miniszterelnök helyettesi cipő, ha nem vagyok félreérthető?"

"A mai teljesítményüket elégtelenre minősítem, de betudom annak, hogy az agyhalál állapotában az ember ritkán telefonál."