"Nekem ne adjanak tanácsokat! Ez a műsor nem arról szól.

Én látok valamit az árbockosárból. Én nem azt mondom, hogy én oda vagyok kötve. De ha önöket egyébként a dolog érdekli, megállítják a hajót, leengedik a bocit - így hívják a csónakot -, és odaeveznek."

"Az én fülem, az nekem egy nagyon fontos receptorom. És itt most én nem cikizem, meg nem édelegni akarok önnel - hát annyi ideje nem beszéltünk, hogy sem okom nincsen rá, hogy itt húzzam az időt. Csak mindig figyelem a másikat, és nézem az el- és felhasználódási mértékét."

"Szerény körülmények között megünneplem a műsorom tizedik évfordulóját. Gondoltam, hogy népszerű leszek, és a kormánytól elkérem azt a pénzt, amit egyébként nem használt föl az augusztus huszadikai tűzijátékhoz. Szólok Rohászka Gábornak - a Marcival már úgyis belejöttünk -, és akkor itt a Keveháza egy tetejéről fellőjük a maradék rakétákat."

"Ezt a műsort hallgatják számosan olyanok, akik csak azért hallgatják, hogy hogyan lehet az én nyakamat kitekerni."

"A gerinc nagyon drága kincs, akkor is ferdül, ha azt az ember nem veszi észre szabad szemmel. Saját maga azt hiszi, hogy jól van, egy szakember meg azt mondja, hogy milyen furcsa 'S' alak lett benne."

"Én egy ilyen permanens világfájdalomban éltem, amiből alapvetően azért is kezdtem el dolgozni, mert amikor dolgoztam, nem volt világfájdalmam."

"Ön egész egyszerűen eltévesztette a házszámot. Tehát a 'nicht pardon, a kuss az pardon' esetében ön azt gondolja, hogy itt most nekem civilizatórikus kötelességemből adódóan misszionáriusnak kell lennem. És azt gondolom, hogy van olyan szituáció, ahol az ember előveszi a tömör marxizumust, és meglóbálja."

"Én régen elültettem babot, és azon elmebetegek közé tartoztam, aki állandóan lefúrt egy bizonyos idő után, hogy a bab miért nem jön ki, amely aztán ugye azért nem jött ki, mert tönkretettem."