"Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!"

"Nincs nagyobb adománya az életnek, mint a KeljFelJancsi. Ezért nem tartok igényt Prima Primissima díjra.

Ha felterjesztenének egyszer, őszintén zavarba jönnék."

"Én azt gondolom, hogy a személyességnek egy tízes skálán tizenegyes jelentősége van. Én időnként azért is haragszom önre, és néha a hallgatók is azért mondanak kritikát, hogy ön nem elég közvetlen. Nem velem, hanem a médiával általában, hogy lehetne még ennél is közvetlenebb, mint amilyen."

Úgy látom, hogy IttÉsMost-ot majd nekem kell 'gyártani', mert a rádió internetes adása ismét romokban.

"Most gondolkodni fogok, hogy irigyeljem-e vagy sajnáljam...

...Higgye el, nagyon jó ott elveszni, sejhajokban - ajj istenem!...

...Most mondhatnám, hogy ahány sejhaj, annyi mese, de ennek semmi értelme."

"Sok szeretettel várom holnap is önöket ebben a könyvesboltban!"

'Ezért a KeljFelJancsi! egyszer dögunalmas, máskor kikapcsolhatatlan. Mindezzel csak meg szeretnénk erősíteni azt az immár sokszor leírt állításunkat, hogy a rádiózáshoz nem elég egy hang és egy mikrofon, hogy ez is szakma, és hogy Fiala Jánost azért nem sikerült még eltüntetni az éterből, mert ért ahhoz, amit csinál, mert munka van abban, hogy ez a műsor úgy néz ki, mintha "csak" úgy lenne. Ideje másoknak is megtanulni.'

A cikk másolatáért köszönet B. Krisztinának!

"Én nem vagyok semmilyen kontroll! Én egyetlen egy dolgot teszek lehetővé:

Hogyha vetkőzik egy nő önnek egy függönynél, akkor én azt mondjam - időnként a nőre tekintet nélkül -, hogy én elhúzom a függönyt. De attól még a nő ugyanaz!"