"Ugye nem nagyon baj, hogy én nem szeretném, hogy önök szeressenek? Elég, ha hallgatnak."

"Köszönöm aktivitásukat és érdeklődésüket!"

"Itt alapvetően arról van szó, hogy ezeknek az embereknek a fejében a párthűség és a világ szemlélete milyen módon fér össze. És amikor az emberek gyanúperrel élnek, akkor részint saját, részint közvetett élményeiket fogalmazzák meg - és természetesen én is ezt tudom megtenni."

"Én nem várom el önöktől, hogy verbális bajnokok legyenek - Friderikusz Sándor után szabadon, nem kenyerem a szó. De gondolat legalább legyen benne."

"Nem állítanám, hogy fontos dolgokat kérdezek - azt kérdezem, ami az eszembe jut."

"Önök a Sickratman projekt kirobbanásának hatodik évfordulóján hallják a KeljFelJancsit, október hatodikán. Higgyék el, ha valaki megtanulta, hogy hogyan kell beszélni, az én vagyok. Majd a fizikai leépülés az visszaveszi tőlem azt, amit megtanultam.

De az, hogy önök ott a másik oldalon - mármint a mikrofonnak nem ezen az oldalán - felelőtlenül beszéljenek, azt vannak pillanatok, amikor én nem engedem meg! Beleértve, hogy természetesen azt csinálnak, amit akarnak."

"Nem érdekel az, hogy én egyébként embereket le szoktam dorongolni, mert itt soha nem voltak úgy emberek ledorongolva, hogy valaki ne üthette volna fel a fejét, és ne mondhatta volna el a magáét. A mai műsor is erre a bizonyíték.

Enerváltságukra nincs ok, és nincs felmentő magyarázat! Természetesen ez a műsor büntetést sem tud kiróni, így büntetésük sincs. Büntetésük a saját életük vagy a saját lelkiismeret furdalásuk, amit éreznek amiatt, ahogy és amint élnek."

"Próbáltam egy ideig megérni a néni. Nem sikerült. Kovászos uborkát is megpróbáltam én megérteni. Nem sikerült. A bögöly se tudja elhajtani a legyeket, amelyek rászállnak. Hát én is kénytelen vagyok elviselni őket, miközben hát tényleg azt gondolná az ember, hogy elvannak tévedve."