"Nem muszáj nekünk beszélgetni. Elég hogyha hallgatják a lelkiismeretük szavát, neve: KeljFelJancsi.

Pusszantom magukat!"

"Önök egy megemlékező műsort hallgatnak, függetlenül attól, hogy azt mondom: egy, kettő, három. De higgyék el, hogy minden műsor kísérleti műsor, minden adás utolsó, függetlenül attól, hogy ez a KeljFelJancsi-e vagy az Itt és most.

Ezen a mai délutánon László Györgyre emlékszünk, emlékezünk, a Magyar Rádió legendás főosztályvezetőjére úgy ahogy tudunk, úgy ahogy tudok."

"Az önök érdektelenségére egyetlen egy válaszreakcióm tud lenni, hogy a fél nyolcas hírekig hallgatok, utána más hírekre térek át, és fel se vetem ezt a mostani hallgatásukat. Erre mindenesetre nem keresek, nem találok magyarázatot. Büntetés nincs. Műsor nem büntet hallgatót. Hallgató saját magát bünteti.

Nem cserélnék önökkel. A véleménytelenségük a nívótlanságukat és a gyávaságukat mutatják. Beleértve, hogy valószínűleg nem mindenben nívótlanok és nem mindenben gyávák."

"Sok fiatalabb - tehát a háború után született nő és férfi - vagy nem is tudta magáról, hogy zsidó, vagy ha tudta, azzal a szülői kommentárral, hogy az nem számít."

"Van valami... tehát van valami, valami nagyon furcsa, valami, valami, valamilyen testszagú - hogy ne azt mondjam, hogy büdös, és nem is lábszagú. És van valami, valami... annak idején azt mondták, hogy proli, ami, ami... ami nem a munkásosztály lenézése volt. Ami egy olyan életmód volt... nem azt mondom, hogy Rozsdatemető és Fejes Endre, mer ez megint nem az irodalom megfelelő megközelítése... Nem tudom magam jobban kifejezni. Elnézést...."

"Való világot néznek, vagy Barátok köztöt - vagy mi van?!"