"Nem tudom, visszaemlékeznek-e még arra önök, amikor a barátjukkal vagy a barátnőjükkel szeretkeztek, és azt követően, hogy szeretkeztek, megkérdezték tőle, hogy milyen volt, miközben a kérdés látszólag feleslegesnek tűnt. Mégis megkérdezték.

Aztán már le se fekszenek egymással, vagy mással fekszenek le - tőlük nem kérdezik.

Nem szeretnék önök közé tartozni."

"De ez csak azt követően következzék be, hogy a Városház utcát átkeresztelik Pihent Agy utcává."

"Az egész személyiségét ismerem. Tudom, hogy miért ilyen. De hogy miért nem képes egyébként ettől néha egy kicsit elmozdulni.

Tényleg, mint a gonosz malacka, akinek azt mondják, hogy kihúzzalak a gödörből, és azt mondja, hogy nem. Mintha erre építene fel egy stratégiát, ami nem baj, ha az övé. De egy párt és egy ország ne legyen már gonosz malacka!"

"Ha valamiért érdemes kinyitni ebben az országban az ablakot, hogy bejöjjön a friss levegő, az ön."

"Ráférne erre az országra, hogy szeressék a benne levőket!"

"Tegnap gyávaságot említettem - megmondom őszintén. De abban már egy olyan fokú diplomácia van, amiben lehetséges, hogy a te pártodnak a szimpátiája tizenkettőről vagy tizennégyről nyolcra csökken, de lehetséges, hogy utána feltör, mint Mesterházy Attila, a buzgár."

"Arccal a lényegnek, a formalitások a ruhatárban hagyhatók. Cserébe nem lopom el őket.

Udvariasságon túl a tahóságon innen: KeljFelJancsi - a hallgatók és Fiala János műsora."

"Azt árul el nekem, hogy tudsz-e olyan aspektust elképzelni, amiben valaki - azzal együtt, hogy ezt végig hallgatta - azt mondja, hogy őt bántja ez a mondat, vagy ebbe nem tudsz belehelyezkedni?"

"Ha belegondolok, hogy én hány vasat tartok a tűzben, tisztára úgy tűnik, mint hogyha ez egy fontos műsor lenne, miközben a Gergics azt se tudja, hogy holnap érdemes-e bejönni, hogy lesz-e rádió."

"Te nézel az ablakon keresztül a sötétet, hogy hátha történik benne valami?"