"Tudom, hogy igazam van. Tudom, hogy igazam van... ...és akkor kisnyúl?"

"Arra kérem önöket, hogy lehetőség szerint a telefonjaikkal ne csináljanak hülyét magukból!"

"Nem tudom, hogy lehet-e nevelő szándéka a KeljFelJancsinak és benne nekem. Ettől függetlenül van. Hogy honnan veszem magamnak a bátorságot, nem tudom..."

"P betű versenyzik P betűvel. Én asszem elköszönök."

"Az iránt érdeklődöm, hogy ha már most reggel hét óra után le van merülve a telefonja, mi lesz önnel a hétvégén?"

"Ha azt kérdezné az Isten, hogy mire váltanád be Fiala a KeljFelJancsit, akkor azt mondanám, hogy valami ennek megfelelő földi boldogságra."

"Amennyiben az elkövetkezendő másodpercek sem mutatnak nagyobb aktivitást, mint az előzőek, akkor olybá veszem, hogy a mai műsor befejezettnek van kollektíve tekintve és fél kilenckor illa berek nádak erek távozom."

"Ezekben a pillanatokban alapvetően azt vonom kétségbe, hogy önök emberből vannak."