"Rájöttem arra, hogy ezentúl minden évnek lesz egy jelzős szerkezete."

"Mi nagyon jól tudjuk, hogy itt Magyarországon az egész valósághoz való viszonyunk hit kérdése, amiben egyébként van valami egészen elképesztő."

"Azért a KeljFelJancsi a KeljFelJancsi, mer én itt vagyok.

Ami az országnak Orbán Viktor, az vagyok a hallgatóimnak én.

Térdre magyarok!"

"De ha akarod visszahívlak."

"Hogyha a rádió tulajdonosán múlna, az egész kormány Jaguárral közlekedne."

"A jó isten a rosszat valamire felhasználja. Hát van mélyebb értelme is, hogy miért történik ez ötvenegy évesen velem - de hát nagyon sajnálom. A hallgatókat is egyébként, tehát mindenkit, csak..."

"Azt gondolom, hogy a KeljFelJancsi hagyományaihoz az méltó, hogyha a hallgatók önmaguktól képesek megpendíteni azt, ami őket foglalkoztatja. Beleértve, hogy megpendíteni azt, ami őket foglalkoztatja, az nem csak hogy magyartalan, de értelmetlen is."

"Képzelje el, múltkor felhívott Mesterházy Attila csak úgy. Beszélgetés után szóba jött az ön, vagy a vele folytatott beszélgetés, és voltak kritikus hangok, és aztán fogta magát és visszahívott. Tehát végül is bárkinek fölveszem a telefont. Tehát nem teszek különbséget Orbán Viktor és Mesterházy Attila között e tekintetben, vagy bárki között, aki az én hallgatóm."

"És tudják, amikor ezeket mondom, nem arról van szó, hogy az én műsorom megkarcolhatatlan, vagy az én személyem...

Tudják egy molyrágta ruha is lehet szép, hogyha az valamikor régen szép volt. Csak az ember sajnálja, hogy mér rágták meg így a molyok."