"Most nem humorizálnék tovább."

"Kikapós életet folytatni - bár azt hiszem, hogy a kikapós életet, azt másra értik - egy reggeli műsor mellett, ami különösen azzal a hőfokkal készül, mint a KeljFelJancsi, hát, így ötvennégy éves korban nem tudom, hogy lehet élni. Én megpróbálom. Ha életben maradok, akkor majd tájékoztatom önöket a módszerről."

"Használjuk ki ezeket a kegyelmi pillanatokat!"

"Ez egy jelentés az árbockosárból, de hét óra öttől az isten ostora lesz."

"Halljuk egymást, vagy nem igazán?"

"Ez egy irodalmi változata, vagy legalábbis kísérleti irodalmi változata a KeljFelJancsinak. Abban a hitben és abban a reményben, hogy aki a KeljFelJancsit hallgatja még jobban megérti, és aki egyáltalán nem ismeri a KeljFelJancsit, azt is valamilyen módon... Egyrészt felkelti a figyelmét. És valamiért elkezdi foglalkoztatni mindaz, ami a KeljFelJancsit egyébként foglalkoztatja, és ami ennek a könyvnek a főhősét foglalkoztatja, aki egyébként lehetek én, de lehet bárki..."

"Ez nem nemzetbiztonsági kockázat, hogy a miniszterelnök helyettes maga vezet?"

"Van, hogy kilóg a lóláb. De amikor csak lóláb lóg ki, akkor mi van belül?"

"Én azt vettem észre az elmúlt időben, hogy én alapvetően egy jó ember lettem. Nem vagyok irigy, nem akarom elvenni a másét.

Elmúltam sajnos gyerek. A konfliktust önmagában nem szeretem. Nem igaz, hogy azért szeretek összeveszni emberekkel, mert utána jó kibékülni."

"Rengeteg papír van nálam. Ha a Napkelte műsorvezetője lennél, azt mondanád, hogy: Ezeket tegye le! Letettem."