"Én ezt tökéletesen megértem. Azért is beszélgetek veled, mert próbálok rájönni arra, hogy te mit gondolsz a világról."

"Csak mellékesen jegyzem meg, hogy kisütött a nap."

"Ember nem érti, ami itt zajlik. Vagy ha ember érti, akkor én az nem vagyok."

"Itt még ugye az is jelentkezik, hogy ez mennyire prompt, mennyire sürgős, mennyi idő van ezen gondolkodni."

"Azt tudom, hogy a mai műsortól való kedvemet nem fogják tudni elvenni a pé betűsök és azok, akik akiknek nem pé betűs telefonjaik vannak."

"Én nem lelem örömömet abban, hogy az embereket egyenként - a szó virtuális értelmében - fölszegezem a falra, mint az az erős ember, aki megfogja valakit a grabancánál és megemeli. Ezzel a szellemi potenciával én rendelkezem, és a műsoromban a falnak vannak szegezve így az emberek. De higgyék el, nem öröm."

"Mennyire élted azt meg, hogy te a Magyar Rádióban vagy, ami akkor egy szentély volt."

"Nem lenne lelkem ellen való, különös tekintettel arra, hogy én nem vagyok erőszakpárti, de tudom azt, hogy vannak dolgok, amelyet nem lehet pofon nélkül megúszni - függetlenül attól, hogy szemüveges vagyok."

"Az, hogy ön nem vette észre, hogy a szocializmusnak vége, arról én nem tehetek."

"Reggeli előtt van, vagy már utána, ön."