Radiátor
A vízhűtés építése során a legnehezebben beszerezhető alkatrészt a hőleadó radiátor jelentette. Olyat kerestem, aminek vízzel érintkező részei rézből vannak. Nem elhanyagolható szempont volt az ár sem. Végül egy teljesen sárgarézből készült, Zsuk fűtőradiátorhoz sikerült hozzájutnom egy autóbontón keresztül elég méltányos áron.
A második képen látható, hogy több helyen is megkapartam a radiátor csöveit, hogy lássam valóban rézből vannak-e. A szürkés, fémes szín láttán először megilyedtem, azt hittem melléfogtam. De utóbb kiderült, hogy csak még "mélyebbre kell ásni" hogy ráleljek a nemesfémre.
Elég leamortizált állapotban került hozzám a radiátor. Egy kicsit helyre kellett pofozni. Az elhajlott lamellákat kiegyenesítgettem, letakarítottam kívülről. Az alábbi kép már egy kicsit barátságosabb képet mutat:
Belülről is alaposan ki kellett pucolni a radiátort. Először sima, forró vízzel többször átöblítettem. Majd ugyanezt a műveletet forró, trisós vízzel is elvégeztem. Néha fél órákra állni hagytam a radiátorban a lúgos vizet. Legalább húsz öblítést végeztem el, mire elfogadható tisztaságúnak ítéltem meg a radiátorból kiöntött vizet. Végül tiszta langyos vízzel kimostam a tirsós vizet belőle.
A radiátor csonkjaihoz szűkítő elemeket kellett készíteni. 16 miliméter átmérőjű sárgaréz rúdból esztergáltattam új csonkokat, melyeket keményforrasztással rögzítettem a radiátorhoz.
|
- 12 - |
