"Voltam a parlamentben és ott állt egy köztársasági őrezredi katona - és nem mondta, hogy fiatalember, mert bár mondta volna, de nem mondta -, de úgy rám nézett és azt mondta - nagyjából a hetvenes-nyolcvanas évek jutott az eszébe -, hogy hogy néz ez ki? Hát mondtam - hogyhogy hogy néz ki? Hát úgy néz ki, mint akinél az embernél mindig ott van. Én meg ezt a kis buzi táskát nem szoktam hordani, amiben az ember így külön egy ilyen mókusfarokkal lóbálja a kezében."

"Elmesélhetném a tegnapi napomat, de nem tudom,hogy akarom-e. Tudom, most akkor jönnek önök, vagyis izé, önök is telefonálhatnának, de izé...

Azért nézzenek szembe, hogy önök a hallgatók és én vagyok a műsorvezető!"

"Amikor ezt a könyvet megvette, vagy amikor ezt olvassa, akkor annak a kornak a lelki békéjét akarja hamarabb megszerezni, miközben a maga tehetetlenségét nem tudja előre vizionálni, mer nem tudja, hogy hány évet fog megélni és milyen állapotában fogja megtalálni önt a halál?"

"Az elmúlt időben tragikusan megnőtt a KeljFelJancsiban elmondott viccek száma, amely mindig töprengésre ad okot."

"Ahhoz, hogy betelefonáljanak, ahhoz nekem valakit ekéznem kell? Eke nélkül nem megy?"

"Szeretnék minél szélesebb területet biztosítani önöknek annak érdekében, hogy a nép értse, hogy mi történik. De természetesen állami kommunikációs céggé nem változom. Már csak azért sem, mert ez nekem sem állna jól, önöknek sem állna jól. Nekem az ellenzéki szerep jól áll - vagy áll jól, mint ahogy Frei Tamás ellenzéke voltam Afrikában."